Avar Óvoda

Tóth Anna: Megy a vonat

Megy a vonat ziki-zaka,
rajta ül a kicsi Kata,
si-hu-si-huhu.

Csikorognak a kerekek,
azt kiáltja minden gyerek:
csi-csi-csikorog.

Alagútban nincsen lámpa,
azért olyan nagy a lárma,
jujj-jujj-jujujujj!

Állomásra bedöcögnek,
ólban malacok röfögnek,
röff-röff-röffröffröff.

Óvodások hazamennek,
vacsorára combot esznek,
nyam-nyam-nyamnyamnyam.

Hogyha ettek, lubickolnak,
lefekszenek, így horkolnak:
pi-pi-pityi-pű.

-o-

Benedek Elek: MADÁRFIÓKA

Egy fészekben öt fióka

Összebújnak édesen.

Messze, messze szól a nóta:

“Mindjárt, mindjárt érkezem!”
Anyanóta, be szép nóta,

Szebb ennél már nem lehet.

Örvendez az öt fióka:

“Jer, jer!” – ez a felelet.
Jön már, jön már az anyóka,

Bogár, hernyó van elég.

Csicsereg az öt fióka:

“Ó de pompás egy ebéd.”

-o-

Nyuszi pajtás

Ne siess úgy nyuszi pajtás,
jöjj, be hozzánk egy kicsit.
Tartsd ide a tapsi füled
súgok bele, valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd kedvesem,
Hogy a cukros piros tojást,
én is nagyon szeretem.

-o-

Van nekem egy kis pacsulim,
leloccsintom magát,
ha egy kicsi mázlija van,
szereti a szagát.

-o-

Kopognak az ajtón, szabad-e bejönni?
Van itt egy virágszál, szabad-e locsolni?
Rózsavizet hoztam, hogy el ne hervadjon,
Mindnyájunk kedvére szépen nyiladozzon.

Ha én meglocsolom, tőle csak azt kérem,
Legyen hímes tojás, locsolási bérem!
Szépen megköszönöm, aztán továbbállok,
Kellemes és boldog húsvétot kívánok.

-o-

Ujvári Anna: Magyar vagyok

Az én hazám:Magyarország_

Bölcső helyem,otthonom,

Gyarapítom,vigyázok rá,

Tönkre tenni nem fogom.

Az én édes anyanyelvem-

Édesanyám bizta rám-

A nagyvilág legszebb nyelve.

Bízzál bennem, kis hazám!

-O-

Donászy Magda: Március 15.

 Melegebben süt ma a nap,

elmúlt már a hosszú tél.

Minden házon zászlót lenget

a víg márciusi szél.

Magyarország szabadságát

ünnepeljük e napon,

háromszínű magyar zászló

azért leng a házakon.

-O-

Azt kérdezed, hogy vagyok?
Minden porcikám sajog.
Fáj a fülem és fáj a fogam,
És fáj a lábam meg a kezem
De a legjobban fáj a fejem.
Segíts, kérlek, adj egy puszit
Az arcomra gyorsan,
Meglátod, hogy meggyógyulok
Tőle azon nyomban.

-o-

Mezei Zoltán: Nők napjára

Ha a nőnap nyáron volna,
Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!
Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!
Hideg télben fenyőágat,
Bogyót szednék minden lánynak.
Piros láncot fűznék össze,
A lányokat hadd köszöntse!
Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen e szál virágot!

-o-

  Ezzel látok (rámutatunk a  egyik szemre), ezzel is (másikra mutatunk),
ezzel hallok (rámutatunk az egyik fülre), ezzel is (másikra).
Ezzel érzek illatot (az orrocskájára), ezzel mindent bekapok (szájacskára).
Ezzel fogok (kézre), ezzel járok (lábra),
boldoggá csak ezzel válok (nyitott tenyérrel megérintjük a szív tájékot)
ta-tam, ta-tam, ta-tam, ta-tam (a szívdobogást utánozva ütögetjük a mellkast).

-o-

Fecske Csaba: Hapci   —   vers

És jött a nátha
És azt mondták: hátha
És azt mondták: talán
És azt mondták: lehet
Ez egy gonosz bacilus!
Mást mit tehetnénk most
Hívassunk orvost!
És futott a doktor
Egyszer és sokszor
És tablettát nyeltem
És cseppeket nyeltem
És nézték a torkom
És nézték a nyelvem
Hogy talán hogy hátha
Előkerül a nátha!

-o-

Demjén Ottó: Doktor bácsi 

Adjon egy kanalat, mondja szépen – á

A hőmérőt bedugjuk a hóna alá.

Maga kérem nagybeteg, biztos megint beevett.

Öblögessen, borogasson, bújjon a dunyhába.

Ha reggelig nem köhög, mehet óvodába!

-o-

Verseghy Erzsébet: Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,

kislibája nagyon beteg.

Megfázott a csupasz lába,

mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,

forró teával itatja,

meg is gyógyul harmadnapra,

holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,

tó vizében megfürösztik,

csizmát húznak lúdtalpára,

úgy küldik az óvodába.

-o-

Galambos Bernadett: Farsang

Farsangoljunk gyerekek
Gyorsan, gyorsan kelljetek!
Ugorjatok ki az ágyból,
Víg maskarát vegyetek!

Táncoljunk és mulassunk,
Böjtig meg sem nyughassunk!
Űzzük el a hideget,
Táncoljuk el a telet!  

-o-

Bornemissza Endre: Csi – csup vers

Csip – csup, mi leszek,

ha én egyszer nagy leszek?

Csip – csup csipi – csupp,

csipres – csupros boltos úr.

Boltomban lesz sok csupor,

a csuporban sok cukor,

Rosszaságát, hogy kinője,

minden gyerek kap belőle.

Csip – csup, csipi csupp,

sok gézengúz, megjavul.

-o-

Tordon Ákos: Madárszálló

Havas téli nagy ég alatt
Vendégeim a madarak.
Kopognak már az ablakon
Jól élnek itt morzsán, magon.

Csipegetnek, eszegetnek,
Ha jól laktak elröppennek.
De holnapra visszajönnek,
Ablakomon beköszönnek.

Így élnek ők a nagy télben,
Vendégeim minden délben.
Meghálálják majd tavasszal
Madárfüttyel, madárdallal.

-o-

Zelk Zoltán: Mikulás

Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
Csillagok szállnak fölötte,
S vígan fut véle a szél.
Világjáró a csizmája,
Átlép várost, falvakat,
De olykor megáll elidőz
Egy – egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét,
Amelyben gyermeknevek
Vannak gondosan felírva,
S nézi: jó vagy rossz gyerek.
Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor…
S már továbbmegy – szél és felhő
Sem érheti utol.

-o-

Boldog Mária: Mikulásra

Mikulás bácsi, égből a gyermeket látod?
Igaz az, hogy a világot egy nap bejárod,
Hogy mindenkit felkeresel, kicsit és nagyot?
Ugye majd engem is, mert én mindig jó vagyok!

Ajándékosztó kezedtől ma sok jót várunk,
Siess, az ajtónál dobogó szívvel állunk!

-o-

Fésűs Éva: Az ősz

Hűvös őszi szélben

sárga pille táncol,

nem is pille, hanem

falevél az ágról!

Nem is egy, hanem száz!

Hull az erdő lombja,

okos kis sündisznó

derékaljnak hordja.

Mélyebbre húzódott

a vakond a földbe,

odúja nyílását

a mókus betömte.

Madárka csattog,

elhagyatott fészken,

csak a szép kikerics

virul még a réten.

De mire a lombok

táncukat eljárják,

leveti majd ő is

szép sziromruháját.

-o-

Lukács Angéla: Ősz

Sim-sum fúj a szél,

Az a kis fa jaj de fél!

Minden ága megremeg,

a levele lepereg.

Ej-haj! Semmi baj,

újra zöldül majd a gally.

-o-

Donászy Magda: Óvodába megyek

Int a napfény: – Itt a reggel!

Ki az ágyból szaporán,

Megmosakszom, öltözködöm,

Tudom vár az óvodám.

Ott egész nap víg az élet,

Van sok baba, kis vasút,

Papírhajót is csinálunk,

Vízen úszik, mint a lúd.

Ott tanulunk énekelni,

Aztán mesét hallgatunk,

Míg anyukánk munkába jár,

Óvoda az otthonunk.

-o-

Fáj a kutyámnak a lába / népköltés/

Fáj a kutyámnak a lába
megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
mért bántotta kutyám lábát!

Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
mért bántotta kutyám hasát!

Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtó sarkát,
mért bántotta kutyám farkát!

-o-

Nemes Nagy Ágnes – Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem, látom,
nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

-o-

Megy a vonat lefele,
göndör füstje felfele,
vizet iszik, meg is áll,
míg a  ………… fel nem száll.

-o-

 Körbe-körbe járunk,
azután megállunk,
hármat ugrunk: hopp, hopp, hopp,
dobbantunk is: dob, dob, dob.

-o-

 Megy a hajó a  Dunán ( hullámzó mozdulat)
Rajta ül a kapitány  ( szalutálás )
Nézi a nagy vizeket ( kémlelés )
Forgatja a kereket (kar  mellmagasságban forgatás )
Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég   ( lassan forog )
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég . ( gyorsan )

-o-

Gomba, gomba, gomba, (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja, (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy “nincs”)
ha az eső esik rája, (egyik kezünk ujjaival a másikra “cseppentjük” a szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti. (fejünket ütögetjük finoman)

-o-

Ujjaimat mutogatom, (kéz kinyújtása, ujjak felénk néz )
közben vígan mondogatom: (ujjak mozgatása)
kifordítom, (kézfejek kifordítása)
befordítom, (kézfejek befordítása)
lefordítom, (kézfejek lefordítása)
felfordítom, (kézfejek felfordítása)
furulyázom, (furulyázás utánzása)
zongorázom, ( zongorázás utánzása)
tépek, írok, rajzolok,
keverek, integetek, rázok,
fityiszt mutatok
erősebb lett a kezem, (mutatják milyen erősek)
a tornát befejezem. (leeresztjük a kezünket)

-o-

Mondóka kézmosáshoz

Evés előtt kezet mosok,
beteg lenni nem akarok,
mert ki piszkos kézzel eszik,
bizony hamar megbetegszik.
Evés előtt kézmosás
egészséges jó szokás!

-o-

Amikor kinn süt a nap, (a két kéz öt ujja nyitva)
A csiga a házában marad. (az ököl összezárva, a hüvelykujj eldugva)
De amikor eső hullik, (két kéz a fej fölött, ujjak mozgatása)
Csigabiga előbújik. (a fej két oldalán a két mutatóujj)
Neki az a jó idő,
Mikor esik az eső. (az eső utánzása az ujjakkal)

-o-

Jön a kukac, csúszik-mászik, ( kukac mászását utánozzuk a mutatóujjunkkal)
Az almába belemászik,
Gyere kukac, másszunk együtt,
És a ….(a gyermek neve) jól megesszük! (…és megcsiklandozzuk.)

-o-

Galambosi László: Dió

Azt fütyüli a rigó, Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról,
öregapó diót zsákol.
Hív anyóka, jó ebéd lesz,
gőzölög a diós rétes.

-o-

Weöres Sándor: Kert

Saláta-bokorba
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.

Gyere tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere, tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.

-o-

Gyurcsó István: Fecskebúcsúztató

Sürgönydrót, villanydrót

Zengi a búcsúzót.

Véges végig hangjegyek:

Sorban fecskegyerekek.

–          Csivit – csivit, indulunk,

Van egy másik otthonunk!

De ott fészkünk nincs nekünk:

Fészket rakni megjövünk!