Avar Óvoda

Pákolitz István: Nyaktekercs

 Tekerinti – csavarintja

Nyakát ez a csalafinta.

Harkály-rokon: jól ismerem,

A neve is kedves nekem.

Nyaktekerő nyaktekeri

Hernyót keres, azt szereti.

Hogyha teli ette magát,

Nem tekeri már a nyakát!

%

Megy a vonat lefele,
göndör füstje felfele,
vizet iszik, meg is áll,
míg a  ………… fel nem száll.
%
Kör-körbe járunk,
azután megállunk,
hármat ugrunk: hopp, hopp, hopp,
dobban tunk is: dob, dob, dob.
%
Megy a hajó a  Dunán ( hullámzó mozdulat)
Rajta ül a kapitány  ( szalutálás )
Nézi a nagy vizeket ( kémlelés )
Forgatja a kereket (kar  mellmagasságban forgatás )
Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég   ( lassan forog )
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég . ( gyorsan )
%
Kaszálj Pista, kalapálj, (kaszáló mozdulatok balra-jobbra)
holnap délig meg se állj!
%
Fújja a szél a fákat, (fölfelé nyújtott kezeket balra-jobbra lengetjük)
letöri az ágat, reccs! (reccsnél lecsapunk)
%
Kistornászok vagyunk mi,
szépen tudunk tornázni,    (csípőre tett kézzel jobbra-balra fordulunk)
jobbra és balra hajolunk,   (csípőre tett kézzel jobbra, majd balra hajolunk)
és utána ugrálunk.      (ugrálunk ritmusra) .
%

Egy, kettő, három, négy,
Te kis cipő, hová mégy?
Kipp-kopp kopogok,
Óvodába indulok.
%
Erdő, erdő gilice,
hallod-e te picike,
mondd meg kedves nevedet,
hogyan hívnak tégedet?

%

Kulcsár Miklós: Ősz

Véget ér a nyári buli,
Kezdődik az ovi, suli.
Eső, szőlő, gesztenye,
Hogy ki vagyok? Tudod-e?

Igazad van, nevem ősz,
Komoly vagyok, de nem bölcs.
Szeret engem sok-sok gyerek,
Botommal csak diót verek.
%

Fésűs Éva: Őszi dúdoló

Mit siratsz te kismadár?
Elrepült a drága nyár.
Búzaszem
nem terem,
köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc.
Itt az ősz
csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykuruty!
Kis porontyom, menj, aludj.
Jó gyerek
nem brekeg,
téli álom lepte meg.

%

Gomba, gomba, gomba, (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja, (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy “nincs”)
ha az eső esik rája, (egyik kezünk ujjaival a másikra “cseppentjük” a szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti. (fejünket ütögetjük)
%%

Ujjaimat mutogatom, (kéz kinyújtása, ujjak felénk néz )
közben vígan mondogatom: (ujjak mozgatása)
kifordítom, (kézfejek kifordítása)
befordítom, (kézfejek befordítása)
lefordítom, (kézfejek lefordítása)
felfordítom, (kézfejek felfordítása)
furulyázom, (furulyázás utánzása)
zongorázom, ( zongorázás utánzása)
tépek, írok, rajzolok,
keverek, integetek, rázok,
fityiszt mutatok
erősebb lett a kezem, (mutatják milyen erősek)
a tornát befejezem. (leeresztjük a kezünket)
%%

Egy, kettő, három, négy,
Körbe járni nem nehéz.
Zárd a sarkad, most elég.
Egy, kettő, három, négy,
Helyben járni nem nehéz.
Rakd a sarkad, most elég.
%
Barcs János: Fecskedal

Villanydróton bús fecskepár
nem sokára már messze száll.
Szárnyalnak ködös mezőkön,
rég így van ez minden őszön.

Fejem fölött egy fecskepár,
piros háztetőnkre száll,
s azt csicsergik bús panasszal.
visszajövünk új tavasszal.
%

Osváth Erzsébet: Útra kelt a nyár

Fürge lábán,
lenge szárnyán
útra kelt a nyár.

Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.

Gólyák, fecskék,
fülemülék
elkísérték messze.

Erdő, mező,
elszendergett,
és észre sem vette.

A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta.

A fellegek
keseregnek,
siratják azóta.
%

Csanádi Imre: Őszi levél

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a
falevél;
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, –
sziszegd szél
söpri, hajtja,
hullongó hő
betakarja.

%

Hárs László:  Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfa-levelet,
néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja;
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
“Téli szünet van, zárva.”
%

 Pap Márta: Őszapóka

Ősz-apóka köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy sárga,
piros falevélből varrta.

Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.

Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyett.
%

Fésüs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér  körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
%

Nagyon jók voltunk ám, alig verekedtünk
Nem is nagyon kiabáltunk, épp csak berekedtünk.
Miért késel hát Télapó?
Azért nem jössz, mert nincs hó?
Ajándékkal teli szánkó,
Nem csúszik, ha nincsen nagy hó?
Szarvas lába botladozik,
Száraz úton csetlik-botlik?

Hagyd a szánkót, hagyd a szarvast,
Kamionnal gyorsan hajthatsz.
Ülj fel egy nagy repülőre,
Ideérhetsz egykettőre.
Mindegy hogyan, csak már gyere,
kicsi csízmánk legyen tele.
%

Cseng a csengő, csingiling,
kopogtatnak odakint
Csizma koppan kop-kop-kop.
Nyissuk ki az ablakot.
Ni-ni! A jó Mikulás!
Bizony ő az, senki más!
Ősz szakálla földig ér,
tornyos süveg a fején,
havas bunda a vállán,
nehéz csizma a lábán.
Puttonyában minden jó,
alma, dió, mogyoró,
hajas baba kispuska,
képeskönyv és krampuszka,.

%

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába!

Burkolódzék bundába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik!

%
Ténagy Sándor: A kéregető kis veréb

Csipp-csipp!  ugra-bugra,
kis veréb szállt ablakunkba.

Mért csipogsz, kis bohó?
– Zúg a szél, és hull a hó.

Csipp-csipp!  ejnye-bejnye,
milyen bátor most őkelme.

Mért csipogsz, kis veréb?
– Elfogyott az eleség.

Csipp-csipp!  tipeg-topog,
csőre üti az ablakot.

Mit kívánsz, kis vacak?
– Morzsát, magot, bogarat.

Ejnye-bejnye, ugra-bugra,
ezért szálltál ablakunkba?

Gyere hát közelébb,
tiéd ez a kiflivég.

%
Simkó Tibor: Csürdöngölő
Duda dünnyög: dü,dü,dü,
Fölsivít a hegedű.
S mint a zúgó szélmalom,
Felel rá a cimbalom.
Dinga- donga döng a ház,
Itt a farsang, most bokázz.
Verd a padlót, hogyha kell,
Úgysem mégy ma innen el.
%

Fehér Ferenc: Jókedvű hét

Hétfőn és kedden
kacagó a kedvem.

Szerdán az álmok
színes szárnyán szállok.

Csütörtökön csókot
kap tőlem kacsótok.

Pénteken párom
palotába várom.

Szombaton szépen
szundítok a széken,

Vidám a vasárnap
folyók, völgyek várnak!

%
Jön a kukac, csúszik-mászik, ( kukac mászását utánozzuk a mutatóujjunkkal)
Az almába belemászik,
Gyere kukac, másszunk együtt,
És a ….(a gyermek neve) jól megesszük! (…és megcsiklandozzuk.)
%

Drégely László: Macskaházi Benedek

Macskaházi Benedek,
megfogott egy egeret.
Egér mondta Benedek,
engedj már el engemet !
Nem engedte Benedek,
hanem nagyot nevetett.

Ne nevess ki Benedek,
megharapom kezedet !
Megijedt a Benedek,
letette az egeret.
Az egér jót nevetett,
hoppon maradt Benedek.

%

Gyárfás Endre: Mackóébresztő

Csörren a csörren a csengős óra
ébredj mackó,ébredj már!
Látod a cirmos az első szóra
pattan az ágyból,táncot jár.

Vége a vége a hosszú télnek
lusta,ki mindig bóbiskol,
erre fölébredsz:hoztam néked
erdei mézet a jobbikból.

%

Bújj be béka a bokorba, erre lépdes most a gólya.
Ha rád talál hosszú csőre, nem mégy többé esküvőre

%

Lepke, lepke, szállj a tenyerembe!
Nem szállok, mert félek, örülök, hogy élek.

%

Lepke, lepke, szállj le,
szállj le a kezembe,
Cukrom is van,
mézem is ,
válogathatsz benne.

%